Toren

Név: Toren

Faj: Démon

Kaszt: Mágus (Tűz Mágia)

Kor: 15

Kinézet: Felsőteste általában meztelen, sötétzöld nadrágja és barna bakancsa van. Bal csuklóján bilincs, melyet lánc köt testvére jobb csuklóján lévő bilinccsel. Haja sötétszőke, szeme barna, szemfehérje fekete. Bordái a bőrén kívül hátán csontpáncélt alkotnak.

Jellem: Nehezen bízik meg olyanokban, akiket azelőtt még nem ismert, kicsit félénk is, zárkózott, azonban nagyon kötődik a testvéréhez, akiért hajlandó bármit megtenni. Az embereket mindennél jobban gyűlöli.

Felszerelés: Fekete köpeny; egy nem épp szép, de annál melegebb póló, ha fázna; Egy bot, amit ő faragott, így nem épp egy szépség, de hasznos; egy kés; egy kard; kulacs


Név: Pie (ejtsd: pí)

Típus: Kém

Kinézet: Általában kismacska, vagy egér képében jár. A színe nem mindig ugyanolyan

Jellem: Félénkebb, mint a démona, sokáig nem mutatja meg magát, ha idegen van a közelben, vagy még alakot sem ölt.


15 éve születtem a Démonok Országában. Egész pontosan születtünk, én és az ikertestvérem, Kote. Hogy melyikünk az idősebb, azt nem tudjuk. Azt sem, hogy ki az apánk, az anyánk, és hogy van-e még testvérünk, ugyanis az emberek elvittek minket rabszolgának. Északra vittek minket. Sokáig tartott az út, mivel sok városban megálltunk, mivel eladták a többi rabszolgát. Ők nem voltak démonok, mi viszont igen, épp ezért sok pénzt kértek értünk. Sokáig senki sem akart megvenni minket, azonban ötéves korunkban éjszaka felkeltettek (tehát addig rugdostak, míg fel nem tápászkodtunk) minket. Egy ember volt ott, akit nem ismertünk. Hosszú, gyönyörű palástja takarta még szebb ruháit. Elővett egy erszényt és odadobta a rabszolga-kereskedőnek, mire az odavetett neki minket. Ösztönösen elbújtam a háta mögött, megmarkolva a palástját. Ekkor egy fémes csillanást láttam, és aztán valami nagyon fejbevágott. Az új gazdánk rám vágott az aranyozott botjával. Utána már csak arra emlékszem, hogy valami bűzlő helyen fekszem egy kupac valamin, ami úgy nézett ki, mint a szalma, de olyan érzés volt rajta feküdni, mintha tűkön feküdnék. Az elmúlt tíz évet azonban nem itt töltöttük, mint rabszolga. Nem egy átlagos, suvickolós rabszolga. A nemesnek mi voltunk a legbecsesebb szerzeménye, dolgunk nagyjából az volt, hogy álldogáltunk mellette, lánccal összekötve, hagytuk, hogy megbámuljanak, mindenhol fogdossanak, és mint valami beidomított állat, trükközzünk. Konkrétan a nemes ágya mellett, a földön kellett aludnunk. Tehát állatszámba vettek minket. Aztán egyszer csak kipattant az a bizonyos isteni szikra. Rájöttünk, hogy tudnánk megszökni. Annyit kellett tennünk, hogy a nemes ágya mellől ellopunk pár könyvet (mágus volt, a tudása is hasznosnak bizonyult), és szépen kirepüljünk az ablakon. Ez az egész alig pár hete történt, szóval még nagyon köröznek minket.